CSALÁDOMNAK
 
Felkelek, velem vannak.
Lefekszem és elaltatnak.
Lépteimet követik.
Az utamat is kövezik.
Ott vannak a lélegzetben.
Elkísérnek életemben.
 
Anyukám,
Ha fáj valami, fölém hajol,
Két puha kezével átkarol.
Tekintetével simogat,
Biztató szavakkal támogat.
Bebizonyította, minden túlélhető
Benne csordogál az anyai életerő.
Gyengéden szeret és táplál
Fáradtságot, időt nem sajnál.
 
Apukám,
Ha félek, ott terem
és mindent helyre rak.
Példát mutat,
semmiből is lehet teremteni csodálatos várakat.
Megtanultam tőle, bármit elérhetünk,
csak legyen benne hitünk,
akarni kell, s ha elbukunk,
még mindig felállhatunk.
Szeret minket mindenével,
S összefog két erős kezével.
 
Hugi,
Ha aggódni kell, eszembe jutsz.
Nem szeretem, ha messzire futsz.
Olyan vagy nekem mint egy kis virág,
Vigyázni kell rád, mert Te nekem vagy a világ.
S ha úgy is tűnik néha, türelmem híján van.
Tudd a nővéred imád téged
És mindig melletted van.
 
Nekem a MINDENT jelentitek
Túlzások nélkül, elhihetitek.
S ami e sorok megírására késztetett:
Az irántatok érzett mérhetetlen
SZERETET.
 

-Moonlight-
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.