Milyen az emberi természet... hiába mondja a másik, ezt ne csináld, nem jó, én tudom, te ne tedd meg mégegyszer, feleslegesen... hiába... ez én vagyok, nem tudom elfogadni, nem a személyed miatt, bele sem gondolok, nem foglalkozom a tanácsoddal, sajnálom, nekem is meg kell élnem.

és akkor megtörténik, és átélem, egyszer, kétszer, sokszor.. az érzés pedig egyre erősebben él bennem, ez nem jó. valamit rosszul csinálok. ez nem én akarok lenni. hiába mondtad, látod, fájdalom kellett hozzá, hogy én is tudjam.

de most felnyílt a szemem. tudom. mert már érzem és nem csak hallom. és változni, változtatni akarok. én nem leszek ilyen.

kell egy mérce, amihez tartom magam. egy tükör amibe mindig bele nézhetek. egy kendő mivel tisztára moshatom lelkem.

Tisztának érezni magunkat nagyon nehéz. a múlt emlékeit nem lehet nyomtalanul eltűntetni. mindig ott lesznek melletted, nem tudod elkergetni őket. enyhíteni lehet. ha elszámolsz magaddal, kitűzöd a céljaidat és következetesen be is tartod.

változni lehet, midnen irányban, rajtad áll, hagyod e... jó e neked az...

erő kell, kitartás kell, akarat kell...

bizalom kell, SZERETET KELL...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.