“Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök. (Paulo Coelho: Veronika meg akar halni)

 “A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk…

“Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen…

Bármelyik pillanat lehet az utolsó... az utolsó mozdulat, gondolat, cselekedet... és utána nincs tovább...Nem tudjuk mikor jön el az utolsó, nem is szabad tudnunk. Szörnyű lenne, mert szomorúsággal, félelemmel vagy akár pánikkal öveznénk. ELrontanánk.Miről is beszélek?Mindig…

Napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is

– Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozdította ágait, és álmosan felelte: – Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják…

http://www.youtube.com/watch?v=vQVeaIHWWck