Bármelyik pillanat lehet az utolsó... az utolsó mozdulat, gondolat, cselekedet... és utána nincs tovább...
Nem tudjuk mikor jön el az utolsó, nem is szabad tudnunk. Szörnyű lenne, mert szomorúsággal, félelemmel vagy akár pánikkal öveznénk. ELrontanánk.
Miről is beszélek?
Mindig akkor törnek rám ezek az érzések, amikor valami szönyű történik körülöttem... ez természetes, ilyenkor elérzékenyül az ember, realizálódik benne, milyen halandó és múlandó, milyen gyenge. Lehet, hogy még sem vagyok golyóálló és sérthetetlen? Velem is megtörténhet... Hálát nem adok az égnek, hogy nem velem történt... mert ne történjen senkivel!!
Ilyenkor tudatosul bennem és erősödik az érzés, hogy van még feladatom, sok!!! Van mit megoldanom, jobbá tennem, alakítanom. Kellek még, valakinek szüksége van rám! Mindenkire szükség van!
Mivel sosem tudhatjuk mikor jön el az utlolsó, úgy kell élni, hogy minden pillanatot megbecsüljünk, értékeljünk és lehető legjobb dologgal töltsük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.